| ADSL kontra ATM |
|
Az 1990-es évek közepétől számítva olyan adatátviteli sebességigény jelentkezett a számítógép-hálózatokkal szemben, hogy azt gazdaságosan csak egy új technikával lehet megvalósítani. Ez az új eljárási mód az ATM – Asynchronous Transfer Mode. Napjainkban is, de a jövőben még inkább olyan telekommunikációs szolgáltatások jelennek meg, amelyek nagy adatmennyiséget mozgatnak, nagy sávszélességet és sebességet igényelnek. Pl. egy felhasználó különböző sebességű berendezéseket akar használni, vagy az adatok sebessége erőteljesen változik. Ilyenek a multimédiás összeköttetések, amelyek egyszerre adatot, képet és hangot is tartalmazhatnak.
A hálózatokon szokásos nagy sebesség általában kisebb sebességek összegződéseként jön létre. A munkaállomásokon futtatott alkalmazások ritkán haladják meg a 64 kbit/s-nál nagyobb sebességet. A B-ISDN csatorna megfelelő elérési lehetőséget nyújt. Az ATM technikát tulajdonképpen a CCITT a B-ISDN számára dolgozta ki.
Az ATM egy kapcsolat-orientált technológia. Ez azt jelenti, hogy az összeköttetést előbb fel kell építeni a két végpont között, azután kerülhet sor az adatok átvitelére. Ha a kapcsolat létrejött, az adatokból képzett „egységek”, az úgynevezett cellák önirányítók lesznek, tehát magukban hordozzák az összeköttetésre vonatkozó azonosító információt. Az információ mennyiségének rohamos növekedése tette szükségessé a gyors és hibamentes kommunikációt. Az ATM segítségével olyan sebesség érhető el a telekommunikációs hálózatokban, amely biztosítja a multimédiás rendszerek gyors működését is.
Aszinkron átviteli mód: Az aszinkron átviteli eljárás során az adatokat azonos méretű egységekben, úgynevezett cellákban helyezik el. A bemenő adatok mennyisége dönti el, hogy melyik időrésbe melyik terminál jele jut. Az aszinkron átviteli mód főbb jellemzői az alábbiak:
Az ATM alkalmazkodik mind a rézvezetős, mind pedig az optikai rendszerekhez egyaránt. De mint azt már a szakdolgozat bevezetésében említettem a rézvezetős hálózat szépen lassan a háttérbe szorul és évről évre, hónapról hónapra egyre inkább teret nyer az optika, a (már meglévő) rézvezetős hálózattal szemben. Az átállás optikára (bár a fényvezető szál előállítása olcsóbb) mégis igen költséges művelet lenne, és sehol a világon nem próbálkoztak vele. Ezért is fejlesztették ki a már meglévő infrastruktúrákhoz, a különböző digitális előfizetői vonalakat.
Az ADSL egy kompromisszumos megoldást kínál; kihasználja a rézvezetős hálózat kiépítettségét (könnyű elterjesztési lehetőség), de tudomásul veszi, hogy szűkös a rendelkezésére álló átviteli csatorna kapacitása, melyet épp ezért igyekszik minél jobban kihasználni. Az ADSL és ATM technika kétféleképpen támogatják egymást:
Az ADSL és ATM lehetséges kapcsolódási módjai
A különböző DSL rendszereket egy már-már végső megoldásnak tartom, a rézvezetős hálózatban. Hiszen ezeknél nagyobb sebességet elérni a hagyományos rézvezetőkön talán már lehetetlen, emlékezzünk csak a VDSL maximális sebessége (52 Mbit/s) is csak az utolsó 300 méteren volt elérhető. A DSL-ek legszimpatikusabb előnye számomra, hogy úgy valósítanak meg nagysebességű adatátvitelt, hogy az előfizetői hurkokat lecserélnénk optikai kábelre. Bár az üvegszál fog hatalomra jutni, azért az DSL technológiák igen jó és életképes megoldást, ötletet adott és még fog adni. Azért a hagyományos, a kezdetektől használt rézérpár még egy utolsót - és igen nagyot - villant, mielőtt az üvegszál, ha nem is teljesen, de elhódítaná az adatátvitel és a távközléstechnika trónját. |